Hosszú volt az út Kecskédtől Johannesburgig- MLJT
content top
-->
Hosszú volt az út  Kecskédtől Johannesburgig

Hosszú volt az út Kecskédtől Johannesburgig

Kassai Viktor:

A játékvezetők legnagyobb problémája a labdarúgók viselkedése!

Napjainkban a 35 éves FIFA-bíró a magyar labdarúgás ékköve. Nem véletlenül. A dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon remekül képviselte a honi futballt és játékvezetést, négy mérkőzésen, a Brazília-Észak-Korea és Mexikó-Uruguay csoportmeccseken, a Ghána-Egyesült Államok nyolcaddöntőn valamint a Spanyolország-Németország elődöntőn működött közre állandó segítőivel, Erős Gáborral és Vámos Tiborral.

 –        A vb előtt azt szerettük volna, hogy bekerüljünk azon négyesek közé, akik szerepet kapnak a világbajnokságon – meséli Viktor. – Ez sikerült. A Brazília-Észak-Korea találkozó levezénylése után még egy meccsben reménykedtünk. Miután megkaptuk a Mexikó-Uruguay rangadót, azt mondtuk: ezután már minden feladat hab lesz a tortán. Az tehát, hogy egy nyolcaddöntőn és egy elődöntőn is közreműködhettünk, messze felülmúlta a várakozásainkat.

 „Hiba nélküli játékvezetés nincs, az összkép a lényeg”

 –        Hogy látja: a kollégák között is nőtt az ázsiója, a négy vb-mérkőzés, az elődöntő sikeres levezénylése után?

–        Persze, ez egyértelmű. Az első világbajnokságunkon vettünk részt, több kollégával is Dél-Afrikában találkoztunk először. Ha jól működsz, szakmai körökben nő az ázsiód. Hiszen azt szokták mondani: egy vagy két mérkőzés sikeres levezénylése még írható a szerencse számlájára, de négy találkozón – köztük egy vb-elődöntőn – való jó bíráskodás már nem csak Fortunán múlik. A személyes presztízsünkön kívül az is fontos, hogy a szereplésünk révén a magyar játékvezetés tekintélye is tovább erősödhet. 

–        Lehet-e azt mondani, hogy egyfajta, személyes taktikát alkalmazott a mérkőzéseken?

–        Persze, ez egyértelmű! Minden mérkőzésen engedtem játszani a labdarúgókat a sárga lap szintjét pedig magasra helyeztem. Elképzelhető, hogy egy-egy esetben elmaradt egy figyelmeztetés, de hiba nélküli játékvezetés nincs, az összkép a lényeg. Úgy gondolom, ebben a tekintetben nem okoztunk csalódást…

Nagy szerepe van a szerencsének is!

–        Milyen lesz ezek után – mondjuk – egy Bőcs-Kazincbarcika NB II-es rangadót vezetni?

–        Azért nem lesz nehéz, mert mi a magyar futballból jöttünk, nekünk ez a megszokott közeg. A külföldi szereplés – pláne egy világverseny – csak hab a tortán. Továbbra sem rangon aluli feladat tehát egy NB I-es vagy NB II-es mérkőzés levezénylése, már csak azért sem, mert szakmailag néha nagyobb kihívás, mint egy vb-meccs…

–        Nem azt kérjük, hogy a kollégáit minősítse, csak és kizárólag szakmai szempontból kérdezem: hogyan tudta volna elkerülni akár az olasz, akár az uruguayi négyes hogy ne fusson bele a vb két legnagyobb bíróbakijába?

–        Vannak olyan szituációk a játékvezetésben, amikor – a legnagyobb koncentráció mellett is – lehetetlenség pontosan megítélni egy-egy szituációt! A kapufáról lepattanó labda helyzetének megítélése hihetetlen nehéz feladat, hiszen mi nem azt a képet látjuk, amit a tévénézők, ráadásul nekünk nem áll rendelkezésünkre lassító gép vagy éppen gólvonalra letett kamera. Nem véletlenül szoktuk azt mondani: a játékvezetésben hihetetlen nagy szerepe van a szerencsének is!

Mi a hasonlóság a bíráskodás és az autóvezetés között?

–        Ön szerint a világelit játékvezetőinek jelen pillanatban mi a legnagyobb szakmai problémája?

–         Most a videóbíró a felkapott téma, de akár bevezetik, akár nem, ugyanúgy lesznek vitás esetek, hiszen a futball rendszeresen produkál olyan szituációkat, amelyeket egyik fél így lát, a másik úgy… A játékvezetők legnagyobb problémája a labdarúgók viselkedése. Egy mérkőzés hangulatát, a bíráskodás színvonalát, döntően befolyásolja, hogy a futballisták mennyire segítik a játékvezetők munkáját. Ezt remekül példázta a világbajnoki döntő is, ahol a holland válogatott alaposan megnehezítette az angol játékvezetői négyes munkáját…

–        Egyébként hogyan emlékszik vissza legelső mérkőzésére?

–        Mindenképpen meghatározó volt, hiszen minden debütálás az. 1990-ben vizsgáztam, és még ebben az évben, a Kecskéd- Vértessomló ifjúsági mérkőzésen fújtam először a sípot. Persze, hogy nem voltam olyan határozott, mint manapság. A játékvezetés is olyan, mint amikor elkezdesz autót vezetni. Eleinte még egy piros lámpánál, egy kanyarodásnál is bizonytalan vagy, aztán minél többet ülsz a volán mögé, annál magabiztosabbá válsz. Én is megjártam a játékvezetés mindegyik lépcsőfokát, a világbajnoki részvételt nem adták ingyen. A bíráskodás egyébként sem csak a sípba fújásról szól, mentálisan és fizikálisan is végig topon kell lenned. Hosszú volt tehát az út Kecskédtől Johannesburgig…



Comments are closed.