content top
-->
16 év után kiderül: hogyan is lett Puhl Sándor az 1994-es vb-döntő játékvezetője?

16 év után kiderül: hogyan is lett Puhl Sándor az 1994-es vb-döntő játékvezetője?

Palotai Károly: Minden játékost partnerként kezelj!

– Karcsi bácsi az egyetlen olyan labdarúgó-játékvezető, aki játékosként olimpiai bajnokságot nyert…

– Én sem tudok róla, hogy lenne más…

„Mennyire hasznos, ha egy futballista ismeri a szabályokat!”

– Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötte: kipróbálja a „másik oldalt” is?

– A játékvezetői papír megszerzése előtt elvégeztem a szakedzői tanfolyamot is. Ezt csak azért meséltem el, mert a németországi „disszidálásom” miatti kétéves eltiltás idején egy darabig gyerekekkel foglalkoztam, de ez volt az az időszak, amikor azt is eldöntöttem: a megnövekedett szabadidőmet arra is kihasználom, hogy megszerzem a játékvezetői papírt. Játékoskoromban nem túl gyakran, de előfordult, hogy egy-két szituációt esetleg másképp ítéltem volna meg, mint a találkozó bírája, de nem ez motivált. A tanfolyam elvégzése után saját magamon is észrevettem, mennyire hasznos, ha egy futballista ismeri a szabályokat. Addig sem voltam egy „pokróc” játékos, de a vizsga után sokkal jobban tiszteltem a sporik munkáját, könnyebben elfogadtam az ítéleteiket.

– Visszavonulása után egyből elkezdett bíráskodni…

– 32 évesen kezdtem el a játékvezetést, és – talán a múltamnak is köszönhetően – évente ugrottam egy osztályt. 1968-ban lettem az országos keret tagja, 1969-ben egy Haladás-Salgótarján bajnokin mutatkozhattam be az NB I-ben, 1972-ben pedig már az úgynevezett olimpiai keretnek voltam a tagja.

– Egy nem mindennapi karrier kezdődött: kevesen mondhatják el magukról, hogy három világbajnokságon vehettek részt, és mindhárom európai kupa (BEK, KEK, UEFA) fináléjában közreműködhettek. És persze, azt se felejtsük el, hogy a játékosként szerzett olimpiai elsőséget követően (1964, Tokió), az 1972-es müncheni, az 1976-os montreali, valamint az 1980-as moszkvai játékokon is bíráskodott…

– Ehhez csak annyit tennék hozzá: a három európai kupa döntőjében csupán a holland Leo Horn, az olasz Concetto Lo Bello, a svájci Gottfried Dienst, valamint jómagam fújhattam a sípot. 1974-ben, Németországban a Hollandia-Uruguay mérkőzést vezethettem, 1978-ban a spanyol-osztrák meccset, valamint az emlékezetes Argentína-Brazília rangadót bízták rám, míg 1982-ben, Spanyolországban a Franciaország-Ausztria találkozót dirigálhattam.

A rendezett családi háttérnek is nagy szerepe van a sikerekben!

– Volt-e olyan játékos, akivel az évek során ellenfélként, majd játékvezetőként is találkozott?

– A tokiói olimpia egyik legemlékezetesebb mérkőzésén 6-5-re vertük a jugoszlávokat, akiknek a kapujában Ivan Csurkovics állt. 1976-ban azonban már a Bayern München-St. Etienne mérkőzésen találkoztam vele. Akkor ő a franciák hálóőre volt.

– Az évek során mi lett Karcsi bácsi játékvezetői ars poeticája?

– Minden játékost partnerként kezelj! Ez hosszú távon kifizetődik, hiszen a labdarúgó is sokkal jobban díjazza, ha segíted a munkáját egy-egy mérkőzés alatt. A sikerekben – a fizikai felkészültségen, a szerencsén és a sportdiplomácián kívül – nagy szerepe van a rendezett családi háttérnek is. Feleségemet, Klárikát, 1959-ben ismertem meg. Az apósom nagyon gyakran járt le kártyázni az ETO vendéglőjébe, így előbb-utóbb megismerhettem a lányát is. 1960-ban már össze is házasodtunk, idén lesz tehát az aranylakodalmunk! Két fiunk született: Zsolt Budapesten él, az egyik legismertebb DJ, míg László Münchenben előbb a vendéglátásban helyezkedett el – jelenleg taxizik.

Puhl, Vágner, Kassai…

– Ha már a sportdiplomáciát említette: 1994-ben a hírek szerint Puhl Sándor nagy részben önnek is köszönhette a világbajnoki döntőt. 16 év után árulja el: hogy is volt ez?

– Akkoriban a FIFA Játékvezető Bizottságában is tevékenykedtem. Sanyi legnagyobb ellenfele a dán Peter Mikkelsen volt, akit az európai tagok többsége szívesebben látott volna a döntőben. Tudtam, hogy nekem a többi földrész képviselőjét kell elsősorban meggyőznöm arról, hogy mégis Puhl lenne a megfelelő személy. Nos, ez a taktika annyira bevált, hogy Sanyit végül is 7-3 arányban szavaztuk meg. Ezek után már csak azért kellett egy kicsit izgulnunk, hogy minden problémamentes legyen. Szerencsére a döntőn Sándor kiváló teljesítményt nyújtott, és ez óriási öröm volt mindannyiunk számára… No, és ne feledjük el: akkoriban még nem voltak divatban a bírói hármasok, de Márton Sanyi is derekasan helytállt, ha jól emlékszem, hét mérkőzésen lengetett, a vb legfoglalkoztatottabb partjelzője volt.

– A közelmúltban kiderült: Kassai Viktor, Erős Gábor és Vámos Tibor révén – Vágner László 12 évvel ezelőtti szereplését követően – újra lesznek honi játékvezetők egy vb-n…

– Ha már Viktorék eljutottak odáig, hogy utazhatnak, szerintem biztos lehetőséget is kapnak, hogy bizonyítsák: kiérdemelték a bizalmat! Örülök a sikerüknek, minthogy annak is: a hölgyek révén is a világ élvonalában vagyunk, hiszen Gaál Gyöngyi már évek óta rangos feladatokat kap, és Kulcsár Katalin is méltó követője lehet…

A belső csatározásokról…

– Muszáj egy kellemetlen témával is előhozakodni: 1998 óta mintha kettészakadt volna a magyar bírótársadalom. Az egyik legnagyobb szaktekintélyként miként látja: megszüntethető a széthúzás?

– Erre mindig azt szoktam mondani: ebből a szempontból is szerencsés, hogy Győrben lakom. A budapestiek túl közel vannak a tűzhöz, sok mindent hallanak, a pletykákat és a rosszindulatú megjegyzéseket viszont én nem szeretem. Az viszont szomorúsággal töltött el, hogy 1998 után valóban megszűnt az „aranykorszak” Puhl Sanyinak és Vágner Lászlónak nem akadtak követői, pedig erre is megvolt a lehetőség. Hogy ebben mennyi szerepe volt a belső csatározásoknak – ma már megjósolhatatlan.

– Ma már csak megyei szinten járja a mérkőzéseket. Vannak tehetséges fiatalok?

– Arra mindig figyeltem, hogy tudjam: mikor kell abbahagyni. Így volt ez játékosként, játékvezetőként, majd ellenőrként is. Természetesen segítek a helyi játékvezetőknek, hiszen Budapest mellett évekig Győr volt a magyar játékvezetés egyik legerősebb bázisa. Sajnálatos és szomorú, hogy ma egy helyi bíró sem tagja az NB I-es keretnek. Ezen próbálunk változtatni. Sokan már 18-20 évesen elkezdik a pályát, ennek van előnye és hátránya is. Mindenesetre az biztos: sok év kőkemény munkájával lehet az élvonalig eljutni…



Comments are closed.