content top
-->
Visszatekintés Nagy Miklóssal az MLJT tiszteletbeli elnökével.

Visszatekintés Nagy Miklóssal az MLJT tiszteletbeli elnökével.

A játékvezetés örök szívügyem marad!


– Komolyabb futballistamúltat jelez, ha valaki 70 évesen még szerepet kap egy szervezett bajnokságban…

– 71 éves vagyok, de két évvel ezelőtt még valóban pályára léptem a Vízművek kispályás bajnokságában, ezen kívül rendszeresen teniszeztem és tekéztem. Ezeket a tevékenységeket a térdsérülésem miatt ideiglenesen szüneteltetem, de amint teljes értékű harcos leszek – visszatérek! Sportmúltamról annyit, hogy az Újpest játékosaként az ifiválogatottságig vittem. 1958-ban bevonultam, és a Honvéd második csapatában két éven keresztül olyan csapattársaim voltak, mint Faragó Lajos és Machos Ferenc, az edzőm pedig Babolcsay György volt. Az az igazság, hogy sosem voltam egy nagy darab játékos, ezért nem sokkal a katonaság előtt kölcsönadott az Újpest a Vízművekhez, hogy „egy kicsit hadd erősödjön a gyerek…” Nos, azóta – ha jól számolom – 55 év telt el… Azóta itt erősödöm…

Beckenbauernek is vezethetett!

– Ma is a Vízművek SK elnökeként dolgozik. De hogy jött a képbe a játékvezetés?

– 1965-ben olvastam egy újsághirdetést, és mivel akkor már folyamatosan a térdemmel bajlódtam, úgy döntöttem: a labdarúgás egy másik szegmensében próbálom kihozni magamból a maximumot. Már a játékvezetői vizsga letételekor megfogalmazódott bennem: mindenképpen a FIFA-kerettagságig szeretném vinni! 1978-ban kerültem az országos keretbe, 1981-ben lettem nemzetközi játékvezető, ez egészen az 1985-ös visszavonulásomig tartott. A legnagyobb élményem, hogy részt vehettem a kínai U-16-os világbajnokságon, 1981-ben vezethettem Franz Beckenbauernek egy Hamburg-Bordeaux meccsen, no és hogy a futball szentélyében, a Wembleyben lengethettem – Németh Lajos társaságában – Palotai Károynak.

Ezután 19 éves nemzetközi ellenőri pályafutás következett…

– Két évvel a visszavonulásom után már ellenőr lehettem, 116 találkozón segíthettem az utánam következő generáció munkáját, Európa minden országába eljuthattam, és büszke vagyok rá, hogy – többek között – egy AS Roma-Real Madrid BEK-mérkőzésen is dolgozhattam…

A búcsú nem a legszebbre sikeredett…

– 2005-ben szinte egyik napról a másikra köszönték meg az akkori vezetők a munkámat, az UEFA-tól – köszönet gyanánt – egy nagyon szép zászlót kaptam; az európai szövetség vezetői egyébként a mai napig nem értik, hogy akkor – három évvel a nemzetközi ellenőri korhatár betöltése előtt – miért tettek félre…

A magyar játékvezetés aranykorszakától – a belviszályokig…

Mielőtt a belső harcokat említenénk, meséljen egy kellemesebb dologról: 1989-2001 között ön tölthette be az MLSZ JT elnöki tisztét…

– S minden túlzás nélkül említhetem, hogy ez az időszak a magyar játékvezetés aranykorának számítható, hiszen Puhl Sándor és Vágner László révén világbajnokságon képviselhettük a magyar bírói kart – Sanyi első magyar bíróként vb-finálén is fújhatta a sípot -, erre az időszakra esett egy BL-döntő, egy Eb-szereplés, és előfordult az is, hogy a BL két elődöntőjén magyar bíró (szintén Puhl és Vágner) fújhatta a sípot…

1998-ban azonban egy nem várt fordulat keserítette meg az életét…

– Ekkor lett Kovács Attila a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, és én innentől számítom a belviszályok kezdetét a magyar játékvezetésben. Az elején különösebb probléma nem adódott, az első „villámcsapásra” egy, az Eponában tartott vacsora után ért, amikor a velem szemben ülő Kovács Attila a következőket mondta: „Miklós, segíts ahhoz, hogy az MLSZ vegye át a JT-t, mert szükségünk van a pénzetekre. Tiltakozásom után másnap még ígéretet kaptam – közvetítők útján – az elnök úrtól, hogy levette a napirendről ezt a témát, de aztán menetrendszerűen következtek az események. A beszélgetést követő első elnökségi ülésen, hosszas vita után, de mégis 10:1 arányban megszavazták, hogy a csapatok a költségtérítési díjat ezentúl nem a JT-nek, hanem az MLSZ-nek fizetik, és azt majd a szövetség utalja vissza nekünk. Azt már csak érdekességképpen említem meg, hogy az elnökség hiába fogadta el a JT-nek azon javaslatát, hogy ez a díj 16%-kal legyen magasabb az előző évinél, az elnök úr azonnal kijelentette, hogy a játékvezetői díjak egyetlen osztályban sem emelkedhetnek. Hiába kértem, hogy legalább a várható infláció mértékét vegyük figyelembe, a válasz egyértelmű „nem” volt. A következő lépés a játékvezető ad hoc bizottság létrehozása volt, amely a következő MLSZ-közgyűlésig még ugyanazon feladatokat látta el, mint azelőtt a JT. Itt is hiába érveltem, hogy ez az intézkedés alapszabály-ellenes, hiszen a JT csak azért lehetett tagja az MLSZ-nek, mert a csapatokon kívül a játékvezetők is aktív tagjai a mérkőzéseknek. A következő ülésen az elnökség megbízott az ad hoc bizottság vezetésével, melyet csak azért vállaltam el, mert bíztam abban, hogy az általam választott vezetéssel el tudjuk látni a szakmai feladatokat. A gazdasági rész MLSZ-hez történt csatolása még könnyebbséget is jelenthetett volna, ha ott rendben mennek a dolgok. Sajnos ismét csalódnom kellett, mert talán az MLSZ fennállása óta először most fordult elő, hogy a bizottság vezetője nem azokkal dolgozhatott együtt, akikkel szeretett volna. Gyakorlatilag tehát olyan helyzetbe kerültem, hogy semmibe nem volt beleszólásom. Tehát gyakorlatilag ellehetetlenítettek…

Új vezetés – új remények!

A közeljövőben azonban ismét új vezetés irányítja a labdarúgó-szövetséget…

– Ennek nagyon örülök, hiszen látok esélyt arra, hogy a JT megtarthatja önállóságát. Valamint annak is, hogy talán olyan személyek is bekapcsolódhatnak ismét a honi játékvezetés irányításába, akiknek szakmai és emberi kvalitásai vitathatatlanok, az utóbbi években mégsem volt senki kíváncsi a véleményükre, meglátásaikra…

Nagy Miklósra is számíthatunk?

71 évesen én már a háttérben szeretnék maradni, semmilyen tisztséget nem szeretnék betölteni, de ha bármilyen segítségre szükség van, természetesen segítek. Mert ugye, azt mondanom sem kell: bármilyen kedvezőtlen folyamatok is zajlottak, a játékvezetés örök szívügyem marad!



Comments are closed.